A dalok segítenek emlékezni is

2020-12-01
Szabó Adriennt, az Ars Musica Zenebarátok Egyesületének elnökét, kórusvezetőjét karácsonyi fellépések emlékéről kérdeztük. Idén dalok helyett rukkoljon ki történetekkel.

– "Nekem zenekari zenészként és kórusvezetőként az advent és a karácsony mindig összefonódik a munkával.mondta.

– "Sokáig voltam zenekari muzsikus Székesfehérváron, nagyon kedves emlék, hogy ebben az időszakban gyakran már a próbákon ott várt minket egy kis csoki, szaloncukor. Volt, aki a főpróbán, más az előadás előtt lopta oda a kis meglepetését a vele egy szólamban lévő zenésztársai kottatartójának szélére." – idézte fel.

Máskor a karácsonyi próba után köszöntötték egymást.

– "A sekrestyében, kicsit összefagyva tartottunk közös, hogy úgy mondjam, kis karácsonyokat. Ez mindig egy szép ráadás szertartás volt számunkra." – mondta.


Szabó Adrienn (fotón szemben) számára a karácsony előtti időszak sok munkával: fellépéssel zajlik – idén persze ez is más - Fotó: FMH-Archív (Nagy Norbert)

– "A kórusban is hagyománya van már annak, hogy a ciszterci templomban rendezett karácsonyi koncertünkön megajándékozzuk a közönséget, majd az előadás után egymást is." – folytatta; "...van, aki egy kis harapnivalót szokott hozni ezen alkalomra, más saját készítésű dísztárgyakat a többieknek, megint más pedig versmondással szokta ilyenkor megajándékozni társait az Ars Musica kórusában".



– "Pár éve jött egy felkérés a Szárazréti Idősek Otthonából. Elfogadtuk, szívesen!" – fogott bele Szabó Adrienn egy újabb történetbe. – "Gondolkodtam, hogy mit lehetne csinálni, azért ott vannak nagyon elesett idősek is, akik már nem annyira érzékelik a külvilágot. Arra gondoltam, hogy nem feltétlenül az lenne a legjobb, ha egy kifejezetten művészi műsort vinnénk, hanem az, ha megpróbálnánk bevonni, kicsit megmozgatni, aktivizálni mindazokat, akik ott vannak. Ezért úgy építettük föl a műsort, hogy az egyik felében csak egy szólamban énekeltünk. Belekezdtünk a Kis karácsonyba, és kértük a közönséget, próbáljanak meg velünk együtt énekelni. Akinek van kedve, csatlakozzon! Először furán néztek, hiszen hozzá voltak szokva az ilyen előadások hagyományos rendjéhez. Tényleg lehet énekelni? Hiszen ez egy koncert, amit hallgatni kell! Ez volt az arcukon. Mi pedig próbáltuk őket bátorítani, amire aztán sorra, egyre többen léptek be. Végül is egy háromnegyed órás közös éneklésbe torkollott az esemény, az együttlét! Énekeltünk egyet mi, a kórus, aztán közösen velük, a közönséggel kettőt. Ezt a hagyományt megtartottuk, utána több alkalommal is adtunk ilyen műsort Szárazréten, és nemcsak ott, hanem Iszkaszentgyörgyön is, az ottani otthonban. Nagyon érdekes volt az egyik alkalom: a közönség soraiban ült egy idős zenetanár, akit én gyerekkorom óta ismerek. Nem volt már ekkor mentálisan jól, már nem lehetett beszélgetni vele, sajnos már nem ismert meg akkor senkit. Mégis ott ült az első sorban, és boldog, mosolygó arccal énekelte a karácsonyi énekeket! Látni azt, ahogy egy ilyen idős embernek, aki sajnos már ilyen állapotban van, előbb megmozdul a keze, aztán elkezd kicsit motyogni, majd 30-40 perc után már egyenesen ül, és énekli a Kis karácsony, nagy karácsonyt, döbbenetes volt! Döbbenetes élmény volt átélni, hogy a karácsony öröme, az a hihetetlen erős szeretet, amiről a karácsony szól, az a rengeteg ünnepi emlék, ami egy emberbe gyerekkorától kezdve beég, képes így kiáradni! Amikor már semmi nem marad, ezek a karácsonyi dalok, és szerintem főleg a nagyon elfogadó, szeretetteljes légkör emléke, ami a karácsony sajátja! Bármi történhet az emberrel, bármilyen beteg lehet, de ezt nem lehet elvenni! A karácsonyt nem lehet elvenni az emberektől." – elevenítette föl az emléket és vele az átélt karácsony adta érzést Szabó Adrienn.


Forrás FEOL


Támogatóink



















A Cookie-król - Azért használunk cookie-kat, hogy javíthassuk a böngészési élményt és a weboldalt.
További információért kattintson ide!